Hogyan tovább
2013 október 28. | Szerző: talyuka@gmail.com |
Ülök az irodában és végzem a napi rutint, a napi butító rutint. Észre sem veszem, hogy unott az arcom, rossz a kedvem és valahol nagyon messze a lelkem egy elrejtett, álmokkal teli zugában pihen Valós Önmagam és már csak azon gondolkozik, hogy vajon időben észre veszem- e hogy lépnem kell vagy hagyom, hogy az életem elmenjen mellettem és magával vigyen minden lehetőséget és az álmaimat is. Vajon”lecsúszok” erről is, ahogy eddig annyi mindenről? Valós Önmagam mérgesen és kétségbeesetten kiabál, hogy vegyem Őt észre, vegyem Őt számításba. Szerencsém van, mert nagyon kitartó és hangos, ezért az irodában ülő lényem egyszer csak elkezdi rosszul érezni magát. Nem találom a helyem, frusztrált vagyok, nem kötnek le a feladataim. Szomjazom a kihívásokat és a sikert. Tudni szeretném mire vagyok még képes, ki szeretném hozni magamból a legtöbbet vagy legalább szeretnék többet kihozni magamból. Mit tegyek ma amikor az ember örül, hogy van állása. Hosszú évekig szerettem azt, amit csinálok, de mára már kinőttem magam.
Valósítsd meg önmagad! A csapból is ez folyik, olyan könnyedén és légiesen, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. Mintha mindenkit állás ajánlatokkal kergetnének az asztal körül és minden munkaadót csak az érdekelne, hogy alkalmazottai miben a legjobbak és mit szeretnének. Persze vannak siker történetek, de valljuk be tízből tizenegyszer nem válik valóra Csipkerózsika álma. A való világban nem úgy működnek a dolgok, mint a filmekben, hogy egy darabig minden rosszul megy aztán a főhős megrázza magát, össze szedi minden tudását és akaratát és valóra váltja az álmait. Egyáltalán nem így működnek a dolgok! Ez ma kérem szépen úgy működik, hogy az ember minden nap bejár dolgozni, vagy élvezi vagy nem de minden nap bajár, hogy megdolgozzon a fizetésért. Nap, nap után érzi, hogy nem úgy mennek a dolgok ahogy elképzelte, ahogy eltervezte, de tudja nem léphet, mert a számlákat be kell fizetni, a gyereknek enni kell adni… stb. Egy idő után az álmok már csak a fejben léteznek és ott is csak valami nagyon eldugott helyen, hogy nehogy túl sokszor felbukkanjanak, mert akkor összeszorul megálmodójuk szíve.
Ismerős? Miért kell, hogy így legyen?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nem kell! 🙂
Minden szó, amit leírtál igaz, de és mindig ott a de, két választásod van: vagy élsz úgy, hogy beletörődsz kis esélyeidbe és nem küzdesz az álmaidért, vagy küzdesz hittel, amíg lélegzel, vállalva a kockázatot, hogy így sem sikerül. Mindenki eldöntheti, hogy melyiket választja… Én küzdök, mert nem akarok arra gondolni 60 évesen, hogy nem tettem meg mindent azért a dologért. Az évek pörögnek, vészesen. A helyzet pedig az, hogy már küzdés boldoggá tesz. 🙂