Játssz keményen!
Az élet bármely területén, mai világban csak így lehet érvényesülni. Legyen szó munkáról, családról, barátokról máshogy nem megy? Tényleg így van ez? Például hogyan játsszon az ember keményen, ha a barátiról vagy a családjáról van szó? Az ilyen főként érzelmi alapú kapcsolatokban ez az elv nem feltétlenül célra vezető. Vagy mégis?
A karrier talaját vizsgálva azt mondom persze, játszunk keményen és dolgozunk keményen, mert máshogy nem tudunk majd érvényesülni. Nem mondom, hogy gázoljunk át mindenkin és tapossunk el minden lehetséges riválist, aki az utunkba kerül, de azt gondolom, hogy a mai versenyszféra ezt követeli Tőlünk. Pontosítok, nem követeli, csak az előrébb jutáshoz nem nyújt más alternatívát… megszoksz vagy megszöksz. Ennyi!
Nem rég olvastam egy cikket egy igen csak nagy hírű női magazinban, ami azt taglalta, hogy a mai fiatalok munkamániások. Éjt nap alá téve dolgoznak, csak a munkájuk teszi Őket boldoggá. Alig esznek, alszanak, nem élnek társasági életet, nincsenek normális emberi kapcsolataik. Ezek a fiatalok általában a harmincas korosztályba tartoznak és életformájukat tekintve nagyon valószínű, hogy vagy csak nagyon későn vagy egyáltalán nem lesz családjuk. A tanulmány hosszasan és sok szempontot figyelembe véve taglalta ezeket az életeket valamint több lehetséges jövőbeli alternatívát is felvázolt az életükre vonatkozóan.
Olvasva a szöveget kettős érzés fogott el. Egy felől irigylem Őket, mert van bátorságuk és erejük ahhoz, hogy valóra váltsák az álmaikat, másfelől pedig elfogott a kétség és kicsit a sajnálat is, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez a választásuk teljesen tudatos lenne. Úgy értem lehet, hogy egyáltalán nem erre az életre vágynak csak egyrészt ez az egyetlen alternatívájuk az életben maradáshoz, másrészt pedig úton útfélen azt sulykolják most beléjük, hogy menő a munkahelyen túlórázni, alárendelni mindent a munkának, menő folyamatosan online- nak és így állandóan munkára foghatónak lenni. Egyszerűen menő, ha valaki az egész életét a karrier oltárán áldozza fel. Nos őszintén szólva nem tudom, hogy mi a menő és mi nem de az tény, hogy sokan vagyunk erre is meg arra is. Úgy értem mindenki szeretné megvalósítani az álmait, mindenki szeretné, ha megbecsült és elismert munkatársként kezelnék, de azt hiszem mindenki vágyik arra is, hogy mindehhez biztos, szilárd magánélet, háttér is társuljon, ne adj Isten gyerek is.
Választanunk kell vagy megkaphatjuk mind a kettőt, mint egy “egyet fizet kettőt vihet” akcióban? Mennyi áldozatot hoz az, akinek mind a kettő megadatik? Megadatik vagy kőkeményen megdolgozik érte? Vajon a sikeres, családos emberek azt az életet élik, amire mindig is vágytak? Tudatosan készültek a pályájukra vagy ahogy mondani szokás “ezt dobta a gép.
Nőként melyik ujjunkat harapjuk ha családot és karriert is szeretnénk?