Újra itt

2013 szeptember 26. | Szerző: talyuka@gmail.com |

Hello Világ!

Így is kezdhetném ezt a bejegyzést, mert annyi idő telt el legutóbbi megnyilvánulásom óta, hogy akár azt is mondhatnám újrakezdő vagyok.

Túl egy csodálatos esküvőn és egy fantasztikus utazáson talán az élmény frissessége, talán egy álom valóra vállta miatt új erőre kapva, “Ide Nekem az oroszlánt” világnézettel tértem vissza a hétköznapokba. Minden nap eszembe jutnak a jókívánságok, a kedves szavak. Emlékképek, ölelések, szívet melengető érzések cikáznak bennem. Magam előtt látok egy szerelmes, érzelmektől túlcsordult szempárt és hallom, amint elcsukló hangon örök hűséget és szerelmet fogad Nekem az a férfi, aki már nyolc éve az életem társa. Nyolc év és megannyi megpróbáltatás. Csodálatos napok, de még több átlagos hétköznap van már mögöttünk és szeretném hinni, hogy előttünk talán több lehet a szép, színes napok száma, mint a szürke, feszült, borongós napoké. Bízom benne, hogy meg tudjuk óvni szerelmünket az élettől. Hinni akarom, hogy tíz, tizenöt, ötven év múlva is egymás kezét fogva sétálunk vagy ücsörgünk egy padon. Nem élek álomvilágban, tudom ez nem szerencse dolga, de hiszek benne, hogy ha teszünk érte és a gondviselés is úgy akarja örökre szólhat ez a szerelem. Magam előtt látok egy családot, amiben a szülők egymást erősítve, támogatva, szerelemben adják át az élet legfontosabb értékeit csemetéinek. Egy családot szeretnék, amiben boldog gyermekkort, biztonságot és szeretet nyújthatunk leendő gyermekeinknek. Egy olyan családot, amiben Mi is felnőttünk, ahol volt idő egymásra, a játékra, a beszélgetésre, miközben mindenki a lehető legjobban teljesedhetett ki a maga valójában.
Szeretném ha ez az álom is valóra válhatna, de tudom a mai világban minden utcasarkon leselkedik valami ami megváltoztathatja az út irányát.