Ki a fontosabb? Én vagy Te?

2013 július 14. | Szerző: talyuka@gmail.com |

Barátok, ellenségek, jó- és rossz akarók. Ezek a karakterek mindenki életében jelen vannak. A legjobb esetben pontosan tudjuk, hogy ki melyik karaktert testesíti meg, de nagy általánosságban az az igazság, hogy a minket körülvevő emberek nem azt a képet mutatják magukról a világnak, akik valójában Ők maguk. Persze ez a dolog visszafelé is igaz. Mi magunk sem adjuk mindig önmagunkat. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy az emberek többsége általában úgy áll a másikhoz, ahogy azt, az adott személy (a dominánsabb személy) vagy szituáció kívánja. Így nagyon nehéz eldöntenünk, hogy ki a barátunk és ki nem az vagy, hogy kire számíthatunk és ki az akitől jobb ha távol tartjuk magunkat. Nem egyszerű megtalálni az igaz barátokat. Ráadásul vannak bizonyos élethelyzetek amikor hirtelen olyan sok “barát” veszi körbe az embert, hogy a már alapban is kaotikus helyzet csak még bonyolultabbá válik. Utazás, ajándékozás, meghívás, esküvő és még sok sok olyan élethelyzt van, amikor felbukkannak a magukat barátoknak nevező, ám a botlásunkat leső személyek. Ezek az emberek adott esetben részesülni szeretnének a jóból, úgy hogy szinte soha nem vették ki a részüket az életünkből. Vannak akik csak azért akarnak közel kerülni Hozzánk, hogy jelen legyenek, amikor hibázunk, hogy kedvükre kritizálhassanak minket. De talán az összes itt felsorolt és nem felsorolt esetek közül, melyeket biztosan mindenki tapasztalt már életében, az a legrosszabb, mikor olyas valakiben bízunk meg, vagy olyas valakit tisztelünk meg a bizalmunkkal és a szeretetünkkel, akire aztán nem lehet számítani, aki több bosszúságot okoz Nekünk, mint boldogságot. Olyas valaki, akiben azelőtt vakon megbíztunk és egy adott szituációban kiderül, hogy link, hogy irigy, hogy féltékeny és mindezek mellékhatásaként megkeseríti a számunkra oly fontos időszakot, pillanatot. Mit tehetünk egy ilyen esetben? Nyeljük le a békát és próbáljuk meg elsimítani a dolgokat? Mondjuk meg őszintén az adott személynek, amit gondolunk és ne is törődjünk a következményekkel? Ki tudja megmondani, hogy ilyenkor mi a legjobb lépés? Szerintem akárhogy is cselekszünk, Mi attól a perctől kezdve, hogy csalódtunk az illetőben rosszul jártunk. Nem csak azért, mert rossz személyt tiszteltünk meg a bizalmunkkal vagy , mert nem teljesíti az elvárt feladatokat, hanem azért is, mert a lelkünk mélyén tudjuk, ezekben az időszakokban elveszítünk valakit, akit korábban nagyon szerettünk? Rágódunk, őrlődünk az érzéseink és indulataink között, miközben előfordulhat, hogy az adott személy mindebből semmit sem vesz észre. Lehet, hogy ha a “fejére olvasnánk” az észrevételeinket és sérelmeinket, még Ő lenne megsértődve, mert nem értené miért is vagyunk úgy kiakadva. Nagyon nehéz kérdés, hogy ilyenkor mit lépjünk… nagyon nehéz és kényes kérdés. Maradni vagy menni? Merni vagy nem merni? Lenni vagy nem lenni? Ezek itt a fontos kérdések!